Lena mindig nagyon nyugodt és önálló volt. Például, fel tudott kelni egyedül, hogy megcsinálja a reggelijét; majd elment az iskolába, mikor mindenki aludt. Semmi gond nem volt vele. Mindenféle múzeumba, színházba, festőműhelybe szeretett eljárni. Nagyon szeretett szóba állni a művészekkel, és mindig kérdezte: ,,Nagymama, vettünk virágot? Hogy ajándékba adjuk? Nekem megtetszett a boszorkány. Meg ő is, meg ő is” – Szeretett kijárni a művészekhez, odaadta nekik a virágot, és mondta: АСЯ НИКИТИЧНА unokája vagyok. Nekem nagyon megtetszett…”
Szeretett a tükörbe énekelni, miközben nézte magát. Sokszor elég rémesen sikerült neki…
Nagyon szeretett Barbival és Kennel játszani. Nagyon sok volt neki belőlük. A barátnőivel mindig kis bulikat rendezett nekik. Varrtak nekik új ruhákat, átjártak egymáshoz vendégségbe; órákon keresztül.
Lena nem volt mindenki által szeretett kislány. Sokat volt együtt a fiúkkal, de nem „úgy” nézett rájuk. A szerelme a telkünkön volt. ,, Nagymama, nekem az a fiú tetszik”- ,, Miért, Lena?” – ,,Mindenki rá hallgat, ő a főnök!”
Szereti, ha egy emberben van valami különös. Ez nálunk családi hagyomány.

Az iskolában nem volt annyira szorgalmas. De egyszer a barátnője szólt neki: ,, nem szégyelled magad? Te okos vagy!” Hasznos volt számára, jobban elkezdett tanulni.
Valamikor hetedik, nyolcadik osztályban kezdett el érdeklődni a női dolgok iránt. Átjött hozzám, és rögtön mentünk a piacra. ,, Nagymama, menjünk a kozmetikushoz, vegyél nekem manikűrkészletet, lakkot. Ezt is vedd meg, azt is…” Végül apróságokat vásároltunk, szájfényt, körömlakkot. Nem szerette nagyon festeni magát.
Utolsó osztályban, elkezdett cigizni. Eljött hozzám és elhívott sétálni. Csodálkoztam, miért hív este az utcára. ,, Nagymama, elakarom mondani neked, hogy cigizem”
Most mit tudtam volna csinálni? Megígértettem vele, hogy nem fogja túlzásba vinni. Hiába mondtam neki bármit, nem hallgatott rám; ha valamit a fejébe vesz…

Lena- született pszichológus. Minden bajt szeretett meghallgatni, nyugodtan beszélgetni a társaival, megnyugtatni őket. Mondtuk neki, hogy érdemes foglalkozni a pszichológiával, de ő magától is azzal akart. És látjátok, mi történt ? Azt írták, hogy versenyen választották be őt a t.A.T.u.-ba ,de ez hülyeség. Ivan rögtön őt akarta. Utána választották be Yulját. Sokként ért a hír, hogy felvetik a leszbikus imaget, témát. Utána megnyugodtam, és úgy tekintettem a dologra, mint egy szerepre.

Lena nagyon költekezős típus. Szeret mindenkit megajándékozni, szórja a pénzt. ,, Lena, nem szabad csak úgy szórni a pénzt! Miért veszel mindenkinek valamit? Előtted az egész élet, sosem lehet tudni, mi lesz a jövőben…” Ő azt mondta: ,, Ezt a pénzt nekem az Isten adta. Ezért el lehet osztani." Sokszor nekünk is ad pénzt, de emiatt nagyon haragszom rá. De ő akkor is ad. Eldugja a telefon alá, a könyvbe, párna alá. Utána felhív és mondja: ,, Nagymama, nézd meg azt a könyvet...”

Ő nagyon nyugodt ember. Yulja temperamentumos, Lena a fordítottja. A régi szerelmétől sírás nélkül eltud válni, utána barátok is maradnak, a családdal az élen.
Szoktam kérdezni: ,, Nem akarsz férjhez menni?” ,, Nem, még korai.” ,, Lesz nekem dédunokám?” ,, Na, talán, lehet jövőre… De előbb abba kell hagynom a cigarettát és fel kell készüljek az anyaságra.” Komolyan veszi a dolgokat.





Yuljában két ember lakozik. A szorgalmas, rendes lány és az aktív, temperamentumos, barátai vezetője. Ő mindig ilyen volt és ilyen is marad.

Sok alkalommal nagyon komolyan elbeszélgettem vele. Legkomolyabban akkor, amikor 12 évesen elkezdett cigizni. A zsebében megtaláltam a gyufát és a cigit, mikor mosás előtt ellenőriztem a zsebeit. Magyarázkodni kezdett, hogy a barátai cigiznek és az ő ruhája azért olyan büdös, stb. De akkor, nem sikerült rábeszélem, hogy hagyja abba - abbahagyta később. Magától.
Mindig érdeklődött a kutyák iránt. Mindig 7-8 kutyája volt, utána jártak. Játszott velük, csinált nekik kutyaházat a levelekből, etette őket. Mindig hűséges várták a ház előtt, elkísérték az iskolába, megvárták, majd vissza.
Öt évesen a zongorát választotta. Egyszer Rigában, a barátaink születésnapján, a helységben, amit béreltünk, egy zongoraművész kezdett el játszani. Yulja csak állt és három órán keresztül őt nézte. Szólt az úrnak: ,, Bácsi, megnyomhatnék egy gombot?”
Mikor hazaértünk, könyörgött, hogy szeretne zeneiskolában tanulni. Nagyon tetszett neki és mindig ötösre vizsgázott.

Már az óvodában volt egy kis barátja, Ruszlan. Mindig a fiúkkal szeretett lenni, a lányokat hisztisnek, nyávogósnak találta.
Nyolcadikban kezdett el érdeklődni ,,úgy” irántuk, de komolyabb nem volt neki. Biztos a zeneiskola miatt. Járt a zeneiskolába és egy gyerekcsapatba, a Neposedba.

Elég kevés barátja volt. Minden szabadidejét ott töltötte, már akkor is utazott külföldre, versenyekre. Mikor megalakult a t.A.T.u., akkor kezdte el sorolni a neveket, az ismerősöket, előtte senkiről nem beszélt. 17 évesen ismerte meg első komolyabb szerelmét, Pashat, a gyermeke apját.

Az első fizetésését Yulja mindig haza hozta és azt mondta: ,, Itt van a pénzem, költsétek, amire akarjátok, vegyetek azt, amire szükségetek van.”

Kislánya, Victoria, most egy éves és négy hónapos. Azt tudom a kicsiről mondani, hogy olyan, mint az anyja. Akaratos. Bizton állítom - az anyjára ütött.
                                                                          (tatu.ru)